A kiberbiztonsági hírekben és szakmai anyagokban gyakran felbukkannak olyan kifejezések, amelyek elsőre bonyolultnak tűnnek, pedig a mögöttük álló logika egyszerűen elmagyarázható. Az alábbiakban három, gyakran emlegetett fogalmat mutatunk be közérthetően.
Zero Trust – „senkiben és semmiben nem bízunk automatikusan”
A hagyományos hálózatbiztonsági modell azt feltételezte, hogy ami a vállalati hálózaton belül van, az megbízható, csak a külvilág felől érkező forgalmat kell ellenőrizni – olyan ez, mintha egy vár falain kívülről mindenkit ellenőriznénk, de a falon belül szabadon mozoghatna bárki. A Zero Trust („nulla bizalom”) ezzel szemben abból indul ki, hogy minden felhasználót, eszközt és rendszert folyamatosan hitelesíteni és ellenőrizni kell, függetlenül attól, hogy a hálózaton belülről vagy kívülről próbál hozzáférni valamihez. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy alkalmazott nem kap automatikusan hozzáférést minden vállalati rendszerhez csak azért, mert bejelentkezett a céges hálózatba – minden egyes hozzáférési kérést külön kell igazolni és jóváhagyni.
SOCaaS – kiszervezett „biztonsági őrség”
A SOC (Security Operation Center, biztonsági műveleti központ) egy olyan csapat és rendszer, amely folyamatosan figyeli egy szervezet informatikai rendszereit, és azonnal reagál, ha gyanús tevékenységet észlel. Egy ilyen központ saját kiépítése és 0-24 órás üzemeltetése jelentős beruházást és szakértői létszámot igényel, amit egy kisebb vagy közepes vállalkozás nehezen tud saját erőből biztosítani. A SOCaaS (Security Operation Center as a Service) ezt a szolgáltatást kiszervezett, felhőalapú formában teszi elérhetővé: a vállalat egy külső szolgáltató SOC-csapatára támaszkodhat, saját infrastruktúra kiépítése nélkül – olyan ez, mintha egy biztonsági céget bérelnénk fel őrzésre, ahelyett hogy saját őrszemélyzetet alkalmaznánk.
IT/OT szegmentáció – az iroda és a gyártósor elválasztása
Egy gyártó- vagy élelmiszeripari vállalatnál kétféle rendszer működik egymás mellett: az IT (irodai informatikai rendszerek, például e-mail és adminisztráció) és az OT (a fizikai termelést vezérlő ipari rendszerek, például gépsorok, szenzorok). Ha ez a két hálózat nincs megfelelően elválasztva egymástól, egy irodai számítógépen elindult vírus vagy zsarolóprogram könnyen átterjedhet a gyártást vezérlő rendszerekre is, ami akár a teljes termelés leállásához vezethet. Az IT/OT szegmentáció ezt a kockázatot csökkenti azzal, hogy a két hálózatot fizikailag vagy logikailag elkülöníti egymástól, így egy irodai incidens nem tud automatikusan átterjedni a gyártósorra.
Ezek a fogalmak a mindennapi kiberbiztonsági gyakorlatban is egyre gyakrabban kerülnek elő – érdemes tisztában lenni velük, akár szolgáltatóválasztás, akár egy incidens utólagos megértése kapcsán.